Kedves Huba!
Tivadaron jöttünk össze egy vendégházban, nem messze Mátészalkától.
Több ajándékunk is volt feleségem, Judit 40. születésnapjára, a Hubadúr-dal volt a harmadikként átadott.
A társaság ismerte a refrént (mert előzetesen megkaptuk tőled) és azt kértem, hogy majd ki-ki bátorsága szerint csatlakozzon be a dalba. A dal átadását “tálalási” instrukciók szerint kezdtük.
Juditnak az első versszaknál már fülig ért a szája és csorgott a könnye.
A második versszak végén a refrénben erősödött a vendégek hangja is.
A harmadik résznél a barátnők is zokogtak, a refrénre pedig mindenki odatette magát, plusz taps orkán.
Az ünnepeltnek zsepik tömegére volt szüksége és a folytatás előtt újra kellett sminkelni.
A vacsora után bejelentettem, képzeljétek el, annyira jól sikerült a produkciónk, hogy egyből aranylemez lett. Ekkor mutattam meg és adtam át a lemezt.

Azt találtam még ki, hogy megkértem minden vendéget (kicsit és nagyot) dedikáljuk az aranylemezt. Kibontottam a képet és a fehér keretre mindenki aláírta, ill. volt aki jó kívánságot is írt oda.
Egyébként is ez a csapat közös ajándékának készült és így lett még személyesebb is egyben.
Plusz poén, az este folyamán a vendégek még 2x kérték lejátszani és a refrént vastapssal ment.
Köszönöm a munkát, Huba!
K. Andris, Mátészalka
Csak akkor kattints a linkre, ha te is ekkora sikert szeretnél aratni a társaságban, ha ekkora hatást szeretnél elérni!