Érthető, ha egy ilyen alkotómunkával, mint az Ajándékdal,
ezer kérdésed van, kíváncsi vagy a lépésekre, a vázlatra. Ez teljesen természetes.

Hiszen jelenleg nincsen még egy ilyen meglepetésdal-műhely, aki történetekből készítene ajándékdalokat. Nem olyan, mint a Zsolnai, vagy az IKEA, vagy a legközelebbi ajándékbolt, ahol már régóta ismert tárgyakat vásárolhatunk meg. Még ha nagyszerűek is, és pont jókor is jöhetnek azok tárgyak.

Érlelő munka a Dalműhelyben

Ezek az egyedi dalok egy hosszas érlelő, alkotó munkafolyamaton mennek keresztül. Egy olyan alkotómunka, amelynek végén, csakis a végén kerül bemutatásra a nagyvilág számára az eredmény. Pontosan úgy, mint egy festménynél, egy portrénál.

• a ceruzarajzból vajon látható lehetne-e, milyen lesz a festmény “kiszínezve”?
• ha a festékes vödröket külön megmutatom, akkor el lehet képzelni a festményt?

Vajon most hogyan vélekedsz róla?

Vagy mit szólna az a cukrász (pl. a képen látható torta készítője, Topolyai Tünde),

• akinek a frissen összegyúrt süteménytésztájába belekóstolnék,
• vagy a liszt sikértartalmát leellenőrizném,
• vagy magam tenném bele a fahéjszeleteket,
• kicserélnék benne egy-két csokidarabot, mielőtt jóváhagynám, hogy összerakhatja a teljesen egyedi tortámat?

Életszerű?

Nálam az Ajándékdal többféle képpen készül:

• a leíráshoz, alkalomhoz kigondolok, választok dallamot és ahhoz írok szöveget,
• vagy előbb a szöveg készül el és aztán zenésítem meg.

Ez az én alkotói szabadságom függvénye.

Elénekelve, megzenésítve teljesen másként hat, él, egy szöveg. Ezt hívom a végén DAL-nak. Ez a végső termék.

Ez az ígéretem, hogy DAL készül, mégpedig egy MEGLEPETÉSDAL.

Egy meghatározott ünnepi alkalomra (esküvő, születésnap, évforduló…),

helyzetre (pl. otthoni, nagyobb nyilvánosságú lejátszás…) átgondolt és elkészített dal!

Az időutazás rakétahordozója.

Mint a Kis hercegben:

“én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is. “

 

És itt az egész ajándékozás, meglepetésdi pontosan erről az ünnepi díszbe öltözött szívről szól. Meglepetés az ajándékozónak, az ajándékozottnak.

“Elolvashatom a meglepetés dal szövegét, mielőtt megzenésíted?”

A kész ajándékdallal való első találkozás

• a ünneplőbe felöltöztetett szívvel,
• előkészített szertartással

érvényes csak!

Ha belekóstolsz, belehallgatsz, ad absurdum javíttatsz rajta, azzal saját magadat fosztod meg attól a különleges élménytől, amit a dallal való első találkozáskor átélhetnél.

Másként hat egy futtában elolvasott dalszöveg, mint

• megzenésítve belehallgatva,
• esetleg végighallgatva, vagy
• a ceremónia hevületében, méltóságában, emelkedettségében, izgalmában átélve

Én nem vázlatot készítek, nem vázlaton dolgozom, hanem mindvégig az egyetlen Ajándékdalon, amit Neked/Nektek szánok.

“Ez óriási rizikó nekem.”

Bizony, mint minden igazi meglepetésben, jelen van a már-már kínzó várakozás, az óriási drukk, kétely, vajon jól fog-e elsülni, tetszeni fog-e. Legalább egy kis szeletét ismerném, hogy jó-e a dal, ugye? De ha másnak készül, akkor az a lényeg, hogy az a más mit szól hozzá, hogyan fogadja. Az pedig csak átadáskor derülhet ki. Ilyen szeleteket ismerj meg a www.ajandekdal.hu főoldalán a Mintáknál. Hallgass bele bátran!

Bár nyilván nagy a csábítás, ha hetekkel később lesz csak az átadás. Megértem, ha ez rettenetes, sőt kibírhatatlan izgalommal tölt el.

 

Nem a Te hibád!

Ez bizony ennek a szokatlan ajándékozási műfajnak a sajátja.

Nem is választja akárki!

Csak az igazán különleges pillanatokra vágyók választják, akik kellően érzelmesek, merészek, újítók, kicsit különcök, egyediek, magabiztosak, sikeresek, sablonokat kerülők. Azt hiszem te is közéjük tartozol.

Hogyan lehetsz biztos abban, hogy a meglepetésdal egyedi lesz?

– kerüld az általánosításokat, sablon állításokat (munkás család, értelmiségi család),

– legyenek konkrétumok a leírásban (pl. édesanyja a csavargyárban/óvónőként, édesapja pékségben/történelem szakos tanárként dolgozott),

– idézz/kutass fel rövid történeteket,

– tudd meg a lényeget (pl. “megszerették egymást” helyett, “beleszeretett a mosolyába/hajába/humorába/hangjába/bátorságába…”)!